Ez most egy őszinte vallomás lesz, nem fiktív sztori.
Vállalom.
Ez is én vagyok.
Ez vagyok én.
Életem legnehezebb nyara volt… 5 éve már… Emlékszem, a Margit szigeten voltunk… fotózkodtunk egy barátnőmmel. Próbáltam mosolyogni, vidámnak tűnni a Lányok miatt… de legbelül sírtam…
Igen, van úgy, hogy összeomlik minden. Van úgy, hogy a padlóra kerülsz, sőt belecsapódsz. Arccal előre. Váratlanul, vagy sejtve… mindegy is… Fáj mindenhogy. Rohadtul fáj…
Sajnálod magad, sírsz, panaszkodsz, hibáztatsz, felveszed a mártírszerepet. Jólesik. Sajnáljanak csak. Megérdemlem.
Aztán telnek a hetek, hónapok… szép lassan ez is megfakul. Minden csoda 3 napig tart. Az élet könyörtelenül megy tovább. Igen, nehezek a hétköznapok, de kit érdekel? A gyerekeidet biztosan nem. A munkahelyedet sem. Már a szomszédodat sem. És lassan a szeretteid is inkább szeretének téged mosolyogva látni, mint kisírt szemekkel. Nem vonzó, nem lelkesítő, és semmiképpen nem hatékony.
Döntened kell: sajnáltatod még magad egy ideig vagy erőt gyűjtesz és bebizonyítod magadnak és a környezetednek: Van élet a „halál” után!!!
Fel lehet állni a padlóról, bele lehet nézni újra a tükörbe, el lehet engedni a régi sérelmeket és új életet lehet kezdeni! Sőt, kell. Muszáj. Csak így érdemes.
Hogyan? Önismereti szembesítéssel, sok beszélgetéssel, szakemberek bevonásával, baráti támogatással és egy jó coach-csal.
Higgy magadban! Ha nekem sikerült továbblépni, Neked is sikerülni fog! Ha kéred, segítek megtalálni a Te új utadat!
EGY ÉLETED VAN – TEGYÉL ÉRTE!
Life coaching – Neked, Érted, Veled
