Miközben egyre tudatosabban foglalkoztam a vállalkozásom fejlesztésével, egy dologban végig biztos voltam: szakmailag sem szeretnék egy helyben maradni. Ezért ebben az időszakban rendszeresen jártam tanári konferenciákra, módszertani továbbképzésekre. Fontos volt számomra, hogy tágítsam a perspektívámat, inspirációt gyűjtsek, és lássam, merre fejlődik a nyelvoktatás világa.
2016 júniusában történt valami, ami mindent új megvilágításba helyezett
Szinte „véletlenül” kerültem egy egynapos tréningre, amelynek a címe ez volt: Coaching a nyelvoktatásban.
Már az első órákban éreztem: ez az. Valami mélyen bennem megszólalt.
Ösztönösen így tanítottam – csak nem tudtam, hogy ennek neve van
Az volt az érdekes, hogy sok minden ismerősnek tűnt. Az a fajta kérdezés, az a szemlélet, ahogyan a tanuló céljai kerülnek a középpontba, az a partnerség a tanár és a tanuló között… Rájöttem, hogy én eddig is ösztönösen így tanítottam. Csak addig nem tudtam, hogy ennek neve is van.
Coaching szemlélet.
Nem akartam felszínesen ismerkedni vele
Ott, azon a napon eldöntöttem: ebbe szeretnék mélyebben belemenni. Komoly képzést kerestem.
És szeptemberben már egy nemzetközileg akkreditált life coach és nyelvi coach képzésen ültem.
Imádtam minden percét.
A képzés során rengeteget tanultunk az aktív figyelemről, a mély kérdezéstechnikáról, a célkitűzés folyamatáról, a motiváció működéséről és arról, hogyan lehet valódi felelősséget és önállóságot adni a tanulóknak. Foglalkoztunk kommunikációval, gondolkodási mintákkal, belső blokkokkal, és azzal is, hogyan lehet egy beszélgetést úgy vezetni, hogy a másik ember valóban megtalálja a saját megoldásait.
Számomra ez nemcsak egy új módszer volt.
Hanem egy mély felismerés: megtaláltam a szakmai utamat.
A következő bejegyzésben arról mesélek majd, 👉 hogyan kezdett ez a coaching szemlélet lassan beépülni a tanításomba – és milyen változásokat hozott a tanulóim életében.
Addig is kíváncsi vagyok: volt már olyan szakmai pillanat az életedben, amikor azt érezted: „na, ez az én utam”?
